Igehirdetés böjt 3. vasárnapján (Oculi) 2020. március 15.
Böjt harmadik vasárnapján szeretettel köszöntöm a testvéreket az ünnep zsoltárával: Szemem az Úrra néz szüntelen, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából.
Az ünnep evangéliuma Lukács 11,14-27
Egyszer Jézus egy néma ördögöt űzött ki, és amikor kiment az ördög, megszólalt a néma. A sokaság pedig elcsodálkozott. Néhányan közülük azonban így szóltak: Belzebubbal, az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket. Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. Ő azonban ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és ház házra omlik. Ha a Sátán is meghasonlik önmagával, miképpen maradhat fenn az országa? Ti azt mondjátok, hogy én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki azokat? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős ember fegyverrel őrzi a maga házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb tör ellene, és legyőzi őt, akkor elveszi fegyverzetét, amelyben bízott, és szétosztja a zsákmányt. Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol. Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.
Az igehirdetés alapigéje Jelenések 5,11-14
És látomásomban sok angyal hangját hallottam a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt; és így szóltak hatalmas hangon: Méltó a megöletett Bárány, hogy övé legyen az erő és a gazdagság, a bölcsesség és a hatalom, a tisztesség, a dicsőség és az áldás! És hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondta: A trónon ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! A négy élőlény így szólt: Ámen! És a vének leborultak, és imádták őt.
Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!
Böjt harmadik vasárnapján a Jelenések könyvéből olvastam fel az igehirdetés alapigéjét, abból a különleges újszövetségi iratból, melyről Gáncs Péter püspök úr ezt írja: A Jelenések könyve vigasztaló irat, amelynek célja a földön küzdő, szenvedő, üldözött Krisztus-tanítványok erősítése, bátorítása.
Ma, Oculi vasárnapján hatalmas szükségünk van erősítésre és bátorításra, most nem, mint üldözött Krisztus-tanítványok, hanem mint aggódó, bizonytalanságban vagy félelemben élő emberek, nem tudva, mit hoz a holnap, és sokunknak tényleg olyan helyzettel kell megbirkóznia, amellyel, vagy amelyhez hasonlóval még sosem. A napokban, ahogy nehezedtek és bonyolódtak az események és sötétedtek a hírek, az jutott eszembe, hogy a bizonytalanság-érzés tekintetében talán a háború lehetett hasonló, persze nem borzalmaiban, hanem a holnap, a holnapután és a közeljövő felőli teljes bizonytalanság miatt.
A vigasztalás, a reményt adás könyve van előttünk. Amit boncolgatva, részleteiben szinte egyáltalán nem értünk, de ha madártávlatból szemléljük, akkor mint egy hatalmas mozaikkép, kirajzolódik előttünk a lényeg, amit az egész könyv hirdet. A lényeg, a győztes Bárány, a feltámadott és ma is élő Jézus Krisztus. A könyv keletkezése idején a Bárány győzelme remény és erő forrása volt az üldözött keresztényeknek, félelemben élőknek, ma reménysége és erőforrása lehet mindazoknak, akik aggódnak a holnap felől, aggódnak szeretteikért, vagy saját maguk miatt.
Csodálatos kép, amelyet az igében magunk előtt látunk. Olyan, mintha kinyílna egy ajtó, még ha csak résnyire is, és mi bepillanthatnánk valami rejtélyes, különleges és emelkedett esemény kellős közepébe. A negyedik fejezet elején írja is János, hogy „láttam, íme egy ajtó nyitva van a mennyben…” A mennyei istentisztelet egyik csúcspontja ez, megszámlálhatatlanul sok angyal, és élők tízezrei, akik hódolnak a Bárány előtt. Majd kiegészül, kiteljesedik a kép, és a földön, föld alatt, tengerben és mennyben lévők mind hódolnak a győztes Krisztus előtt. Hódolat és dicsőítés.
Az jut eszembe, hogy amikor hittanórán, konfirmációs órán vagy akár felnőtt bibliaórán az imádságról beszélgetünk, mindig utolsó helyre kerül a dicsőítő imádság. Kérünk, hálát adunk, bűnt vallunk. Már e harmadikig is nehezen jutunk el a gyűjtögetésben, ha az a kérdés, milyen imádság formákat ismerünk, használunk? De van egy negyedik is, bizony, a dicsőítő szó, a hódolat a Mindenható, Teremtő Atyaisten és a Megváltó Úr Jézus előtt! Ez a szakasz, mellyel itt találkozunk, teljes egészében hódolat és dicsőítés, valami olyasmi, amit nem hogy nem gyakorlunk imádságainkban, Isten-kapcsolatunkban, de szinte elképzelni, befogadni sem tudunk. Luther amikor az imádkozásról tanít, azt mondja, ez legyen az első! Dicsérd és magasztald Istent, valld meg bűneidet, adj hálát és csak legvégül kérj. Arra tanít, amiről ez az igeszakasz szól, hódolatra, dicsőítésre, mert más módon nem is állhatunk meg az élő Isten előtt.
Amikor belesünk azon a bizonyos ajtón, akkor egyszerre látunk és hallunk valami fenségeset, valami lenyűgözőt, valami kápráztatót. Szemnek és fülnek egyaránt erős inger, valahogy úgy tudnám megfogalmazni, mint Ady Endre írja versében: „Napsugarak zúgása, amit hallok, számban nevednek jó íze van, szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, Istenem, Istenem.” Ma, a szemek vasárnapján nem csak az a fontos, amit látunk, hanem az is, amit hallunk. Nap mint nap látunk és hallunk híreket, borzalmas számadatokkal, beszámolókkal, fájdalmas képsorokkal. Szemeinket emeljük fel a monitorok fölé, a televízió képernyője fölé, fülünket fordítsuk a zsoltáros szava irányába és legfőképp Isten vigasztaló és megerősítő, bátorító szava irányába. A mai vasárnap evangéliumában olyan nyilvánvaló Jézus szava, aki boldognak mondja mindazokat, akik az Ő igéjét hallgatják és megtartják. Sőt, kihallatszik győztes hangja is, aki néma ördögöt és tisztátalan lelket űz ki és ezzel győzedelmeskedik a halál felett.
Poklon, ördögön, halálon, és hisszük, hogy félelmen és víruson győzedelmeskedő Urunk van. Most, amikor a böjti időszakban még inkább vágyunk az Isten közelségére, a templom csendjébe, az imádságra, bűneink letételére, nem jöhetünk. De ez legyen előttünk minden napon: poklon, ördögön és halálon győzedelmeskedő Urunk van, és ezt most is megtapasztalhatjuk bizonyosan. Szemeim az Úrra néznek szüntelen! Családi közösségben, csendes naponkénti imádságban, énekben, igeolvasásban vessük szemünket a győztes Bárányra, aki ebben a helyzetben is, ilyen módon is velünk van, jelen van, köztünk munkálkodik és megtart.
Ámen
Imádkozzunk!
Urunk, köszönjük a megnyíló mennyei kaput, melyen már most betekinthetünk, ahonnan hangokat hallhatunk! Hála legyen neked az ajtórésnyi örök világosságért, mely iránymutató fénnyé lehet földi vándorutunkon!
Urunk, kegyelmeddel és irgalommal tekints ránk és szánj meg minket, mutasd meg, mit kell tennünk a mostani nehéz, ismeretlen helyzetben és ne engedd elveszíteni a reményt! Szereteteddel és kegyelmeddel légy és maradj mivelünk!
Légy különösen is a betegekkel, az egészségügyi dolgozókkal, az otthon maradó gyermekekkel és szüleikkel, és bölcsességeddel vezess mindannyiunkat! Ámen.