A kezdetek
Amikor 1989-ben egyházunk delegált a finnországi finn-magyar-észt lelkészkonferenciára, a tuusulai gyülekezet - amely 24 ezer lelket számlál - testvérgyülekezetének fogadta el a miénket. A következõ évben már egy 20 tagú delegációt hívtak meg gyülekezetünkbõl egyhetes látogatásra és azóta is tart a kölcsönös látogatások sora. Kapcsolatunk kezdete óta rendszeres anyagi támogatásban részesítenek minket: több millió forintot érõ digitális orgonával, számítógéppel ajándékozták meg gyülekezetünket. Tavaly októberben az énekkaruk látogatott el hozzánk, Maija Vuorinennek, a gyülekezet ének és zenei irányítójának a vezetésével. Idén júniusban gyülekezetünk ifjúsági énekkarát várják Tuusula-ba. Mindkét részrõl megfogalmazódott, hogy hasznos és jelentõs ez a kapcsolat a két gyülekezet lelki élete szempontjából.
1989 júniusában kezdõdött a testvér-gyülekezeti kapcsolat a bajorországi Schrobenhausenben lévõ, a miénkhez hasonló lélekszámú evangélikus gyülekezettel is. Az "Aktion Silbermöwe - Christen für Europa" (Ezüstsirály akció - Keresztyének Európáért) 3000 magyar keresztyént hívott meg egy müncheni ökumenikus rendezvényre, ahol a schrobenhauseni gyülekezet fogadott minket. Azóta számos kölcsönös látogatásra került sor, konfirmandusaink is rendszeresen meghívást kapnak. Gyülekezetünk egy látogatásuk alkalmából sokszorosítógépet kapott tõlük ajándékba, nagymennyiségû másolópapírral és festékanyaggal együtt. De itt is elsõsorban az egymással való találkozások élménye, lelki tartalma, a testvériség megélése jelenti az igényt a kapcsolatunk további ápolására.
1993 júniusában a Münchenben rendezett nagyszabású evangélikus egyházi találkozó, a Kirchentag (Egyházi napok) alkalmával - tõlünk számos meghívott részvételével - külön helyet kapott ennek a partneri kapcsolatnak a bemutatása. Hasonló módon történik ez idén júniusban Hamburgban is, az ott rendezendõ Kirchentag alkalmából.
Kõszeghy Tamás
Külkapcsolataink ma
Amint azt Kőszeghy Tamás írásából megismerhettük gyülekezetünknek két testvére is van Finnországban Tuusulában és Bajorországban Schrobenhausenben. Felmerült egy harmadik testvérgyülekezet iránti igény is, ám presbitériumunk józansága határt szabott vágyainkank, s egyelőre beérjük két testvérrel.
Gyülekezetünk kapcsolata mindkét testvérgyülekezetével folytonosan fejlődik és mélyül. Új templomunk alapkövének letételénél 1998 novemberében nemcsak velünk reménykedtek, bizakodtak (és fáztak) német és finn testvéreink, de mindkét gyülekezet hathatós anyagi támogatása is növelhette bizakodásunkat. Aki ott volt azon a szürke novemeri délutánon a templomkertre még nemigen emlékeztető szörnyű udvaron, s velünk fázott utána a kissé sötét termeinkben, az tudja, hogy bizakodásra, testvéreink biztatására bizony nagy szükségünk volt. Több külföldi testvérünk, tiszteletbeli presbiterünk személyes adományával is tovább mélyítette kapcsolatunkat. Mi sem természetesebb, mint az, hogy új hajlékunk kulcsait is külföldi testvéreink jelenlétében vehettük át, s együtt örülhettünk 2001 virágvasárnapja előtti szombaton. Új orgonánk felszentelése 2003 május 26-án sem történhetett nélkülük. Persze nemcsak ők jöttek, mentünk mi is boldogan. Kicsi, de lelkes csapatunk köszöntötte Walter Lastot, német testvérgyülekezetünk lelkipásztorát húszesztendős jubíleumán Schrobenhausenben. Az is természetes, hogy templomunk felszentelésének tíz éves jubileumán is velünk örültek külföldi testvéreink is.
Közös örömünk természetesen nem korlátozódik ezekre az ünnepi alkalmakra. Hétköznapjaink is tele vannak örömteli találkozásokkal. A konfirmandusok találkozása német testvéreinkkel immár másfél évtizede rendszeres, egyik évben a mieink mehetnek, másikban ők jönnek. Ezek a cserék igen fontosak a két gyülekezet kapcsolatában, hiszen azok akik az elsők között jártak Schrobenhausenben, ma már gyülekezetünk felnőtt tagjai, sőt nem egy közülük presbiterünk. Nekik a bajor testvérgyülekezet már "velük született" természetes kapcsolat. De nincs ez másként finn testvéreinkkel sem, hiszen konfirmandusaink többsége oda is eljut, s a nagyszámú tuusulai konfirmandus is megfordul nálunk. Hasonlóan fontos a schrobenhauseni és hegyvidéki presbitériumok rendszeres közös munkaértekezlete is. Itt talán kissé túl ambiciózusak voltunk, amikor évenkénti összejöveteleket terveztünk. Az élet végül is kissé megritkította ezeket a találkozásokat, s a résztvevők létszáma sem mindig olyan nagy, ahogy azt az elején elképzeltük, de vannak ilyen találkozások rendszeresen és ez igen fontos. Sokat tanulunk egymástól, és persze utazni sem rossz dolog. Legutoljára 2010 őszén járt küldöttségünk Schrobenhausenben és az időzítés olyan kitűnő volt, hogy résztvehettünk ottt október 31-én a reformációi istentiszteleten és Walter Last különlegesen szép és szívhez szóló prédiákációja mélyítette protestáns hitünket.
Külkapcsolataink nem korlátozódnak a két külföldi testvérgyülekezettel való kapcsolatra. Noha beláttuk, hogy több ilyen intenzitású kapcsolat fenntartására gyülekezetünk nem képes, de nem utasítjuk el a hozzánk közeledőket. A göteborgi svéd lelkész bemutatkozását szívesen fogadtuk, s később egy kicsit nagyobb delágciójuk is járt nálunk. Gyülekezetünk több tagja jár gyakran külföldön, s általában nem mulatszják el, hogy felkeressenek egy – egy gyülekezetet vagy legalább résztvesznek egy istentiszteleten. Ha az ember érti a prédikációt, úgy teljes értékű egy ilyen alkalom, de én azt sem bántam meg, hogy a gyönyörű roskildei székesegyházban résztvettem egy konfirmációi istentiszteleten, noha a prédikációból – dán tudás hiányában – igen keveset értettem.
A külkapcsolatok a gyülekezeti munka fontos részét képezik, kicsiny de lelkes csapatunk igyekszik ápolni és fejleszteni e kapcsolatokat. Aki szívesen részt vállalna ebben az keresse meg bátran Mihályi Zoltánt a külkapcsolati bizottság vezetőjét, biztos hogy fog értelmes és szép feladatot kapni.
Budapest, 2011. Ádvent
Dr.Vidovszky István