2018 őszén vágtunk neki, és már az első szülői értekezleten úgy hirdettem, hogy a konfirmációra 2020 pünkösdjén kerül majd sor.
Vidám, szeretetteljes, baráti, emlékezetes felkészülési idő volt mögöttünk, piliscsabai konfirmandus hétvégékkel, finnországi utazással, karácsonyi színdarabbal, csütörtök délutáni popcorn és gyümölcs falatozós órákkal. Egészen március 12-ig, amikor az utolsó élő találkozás alkalmával már óvatosan beszélgetni kezdtünk a vírusról, a kilátásokról, a lebegtetett iskolabezárásról. Ezen az órán fejeztük be az összefoglalást és osztottuk fel a témaköröket, melyikből ki készül majd a vizsgára. Az alkalom végén Misi óvatosan megkérdezte: De akkor hogy lesz nekünk így konfirmációnk …? Noha másnap este kiderült, hogy bezárják az iskolákat, bezárják az életünket, ez egy nappal korábban, azon a szép kora tavaszi délutánon még nagyon valószerűtlennek tűnt. Emlékszem, a kérdés szíven ütött, de azt válaszoltam, bárhogy is, de lesz konfirmáció, olyan nincs, hogy az elmaradjon!
Aztán ha el nem is maradt, de pünkösd ünnepén nem izgultak a gyerekek a vizsgájuk miatt, nem adtunk hálát a tizenkilenc fiatalért, hanem aggodalommal tekintettünk előre, vajon mikor pótolhatnánk a gyülekezetnek ezt a kiemelt eseményét? Júniusban nagy reménységgel tűztük ki az új időpontot szeptember 12-13-ra, milyen szép lesz így kezdeni az új tanévet!
A nyár végi, szeptember eleji aggasztóvá váló vírushelyzet sok fejtörést okozott, tovább halasszuk, a résztvevők létszámát korlátozzuk, udvarra vigyük ki, vagy mit tegyünk? Tizennyolc családdal együtt várva vártuk az ünnepet, és sok vívódás után végül egyik mellett sem maradtunk, hanem áthelyeztük a hegyvidéki konfirmációt a Deák térre. A vizsgát Hegyvidékre terveztük és tartottuk meg szombat délután, ahol a fiatalok nagyon felkészülten adtak számot tudásukról, mindarról, amit két év alatt megtanultak és sajátjukká tettek.
Eleinte nehéz szívvel fogtunk neki az istentisztelet szervezésének. A sok ellenérzés mellett az vigasztalt, hogy a tizenkilenc fiatalból heten a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanulói, minden hetet a templomban kezdenek az áhítaton, ismerik és szeretik azt a helyet. Továbbá míg idehaza csak kétszerre, a Deák téren egyszerre tudtak a fiatalok az oltár köré térdelni az igei áldásra és az úrvacsorára. Az idegen terep lelkészszemmel nézve sem volt könnyű, de azt hiszem, méltó, szép ünnepünk volt szeptember 13-án. Istennek legyen hála a mögöttünk lévő két évért, a sok közös élményért, a megvalósult ünnepért!
Keczkó Szilvia