Presbiter
1957-ben a hegyvidéki gyülekezet meghívta magához a kelenföldieket. Öregapám vendéglátóként, Nagymamám vendégként vett részt ezen az alkalmon. Ekkor találkoztak először. Teljes közös életüket gyülekezetünk aktív tagjaként élték le. Én tehát ide születtem, itt nőttem fel. Eleinte gyermekbibliakörre, aztán ifibe jártam, a kórusnak 15 éves korom óta hellyel közzel rendszeresen tagja vagyok.
Személyiségemre befolyással volt a nagy evangélikus család ölelő összetartozásának minden hatása. Ugyan Gödöllőn végeztem, mint környezetgazdálkodási agrármérnök, mégis a szociális szférában helyezkedtem el, hogy egy kicsit visszaadjak a világnak abból a sok jóból, amit kaptam az élettől. Egyrészt a józsefvárosi gyülekezet lelkészével dolgozom együtt, most éppen egy háború elől menekülőket segítő központot irányítunk, másrészt a SION Nevelőszülőhálózat munkatársaként állami gondozott gyerekek életére szeretnék hatással lenni.
Három leánygyermekemmel és férjemmel közösen járunk a gyülekezet alkalmaira. A presbiteri tisztségre jelölésem boldogságot okozott számomra, családom pedig örömmel támogat. A gyülekezeti munkám során szerzett tapasztalatok miatt azt gondolom, hogy hasznos tagja lehetek a presbitériumnak.