Presbiter
1954 május 14-én születtem a Szent János Kh-ban. Szüleim a Böszörményi Út 44-ben laktak. Mint evangálikus házaspár – Szombathelyről Budapestre költözve a területileg illetékes, budahegyvidéki evangélikus gyülekezethez csatlakoztak. Szombathelyről menniük kellett, mert Nagypénteken munkaidőben templomba ment, s ezt a párttitkárral közölte is.
A Tartsay V. utcai templomban keresztelt Danhauser nagytiszteletű Úr. Ide jártam gyerek biblia körbe, majd Csengődy László szárnyai alatt ugyanitt konfirmáltam. Kamaszkorom távolabb sodort, majd 1974-ben férjhez mentem. Férjem református volt, a családjában igen erős volt a kálvinista vonal. Így mintegy húsz évre református gyülekezetbe jártam. Mindkét gyerekem reformátusként keresztelkedett, fiam konfirmációja is református templomban a Torockó téren történt.
A visszatérésem Budahegyvidékre Bácskay Károlyhoz kötődik. Édesapám akkoriban többször invitált, hogy hallgassam meg ezt a fiatal nagyszerű lelkészt. Meghallgattam, s itt ragadtam. Jöttek a gyerekeim is, sőt a férjem is. Lányom Júlia már evangélikusként konfirmált Budahegyvidéken.
A házasságom 2001-ben zátonyra futott. A Budahegyvidékhez kötődés felbecsülhetetlenül sokat segített a viharos időszak átvészelésében. 2001-ben Borókay- Jalsoviczky négyes gyülekezeti szilvesztert szervezett. Gyülekezeti konferenciára, kirándulásra személyes invitációkat kaptam. Nem beszélve az immár 10 éve működő színtársulatról, ahol Szilvi mindig testhezálló szerepet ír számomra. Örökké megmaradnak ezek az emlékek.
Azóta is ide tartozónak érzem magam. Mind a három unokám itt keresztelkedett, a legidősebb, Luca, itt konfirmált. Fiam is evangélikus szertartás szerint Budahegyvidéken kötött házasságot.
Viharos életemben biztos nyugvópont a Kék Golyó utcai templom. Igaz barátsággá nemesült kapcsolatok, közös nyaralások, telelések, bajban, betegségben segítség szegélyezik utamat. A Budahegyvidéki evangélikus gyülekezet egy igazi network. A munka, kulturális események, baráti társaságok hegyvidéken keresztül érnek össze.