Vastag, ódon falak, csend, titokzatosság, zsolozsma… De ne szaladjunk ennyire előre.
Gyülekezetünk presbitériuma – lelkészeink vezetésével – január 10–12. között Szécsényben tartotta az idei csendes hétvégéjét. A helyszín a szécsényi ferences kolostor volt.
Az esti zsolozsmára épp idejében érkeztünk. A zsolozsmáskönyvben nem volt könnyű követni a számunkra szokatlan énekrendet, de Lóránd testvér (róla később is lesz még szó) készségesen tanítgatott minket az énekeskönyv használatára. Végül is jól sikerült, és sajátságos élmény volt együtt „zsolozsmázni” a szerzetes testvérekkel.
Vacsora, majd a szobák szétosztása következett. De itt álljunk meg egy szóra. Mi, idősebbek egyágyas szobákat kaptunk. Én a végére maradtam, Pali csak ennyit mondott, hogy András, ez maradt neked. Hát ami maradt, az egy 5x5 m alapterületű sarokszoba, magas dongaboltozatos mennyezettel, a boltívek közötti mezőkben barokk mennyezetfreskókkal, a kolostor legszebb vendégszobája volt. Úgyhogy zarándokjárás indult meg a szobámba, mindenki látni akarta.
Aztán következett az esti program: kötetlen együttlét, baráti beszélgetések, az otthonról hozott sütik-itókák fogyasztása mellett.
Szórakoztatásunkról Mészáros Gabi gondoskodott: vetítettképes vetélkedőjén kiderült, hogy sok mindent nem ismerünk fel, ami mellett pedig gyakran elmegyünk és látva-látunk. Na de ha egy erősen kinagyított képen látjuk azt a részletet, tágabb környezetéből kiszakítva, akkor bizony ez előfordulhat. Itt most a templomunk belső és külső részleteiről készített, erősen kinagyított vagy speciális nézőpontból felvett képekkel tette Gabi próbára a megfigyelőképességünket.
Másnap, szombat reggel: reggeli a kolostor ebédlőjében, a refektóriumban, ahol a falakat 18. századból származó barokk faburkolat borította, és ahol láthatatlan kezek gazdag és választékos étkeket varázsoltak elénk. Minden étkezésünk itt volt, ebben a 160 m2 -es teremben, ahol szokatlan, de felemelő érzés volt együtt elmondani az asztali áldást. Ahol szinte érezni lehetett Jézus jelenlétét és áldását, akit imánkban asztalunkhoz hívtunk.
Keczkó Pali reggeli áhítata után Szilvi és Zsuzsa gyülekezeti liturgikus kérdésekről tartott előadást, amelyet interaktív megbeszélés és vetélkedő követett. Ennek során 3 csoportban kellett a megadott kérdéssorokra válaszolnunk. A vasárnapi istentisztelet liturgikus rendje volt például az egyik feladat. 34 darab cédula tartalmazta az istentisztelet egyes történéseit (persze összekeverve: pld. hitvallás, bevonulás, szószéki szolgálat, gyónás, úrvacsora, kivonulás, feloldozás, áldás stb.), amelyeket a csapatoknak sorrendbe kellett rendezniük. Egy másik feladványban a megadott bibliai idézeteket kellett egyházi ünnepekhez kapcsolni.
Végezetül az áldásról kellett felírnunk gondolatainkat egy papírlapra. Páran fel is olvasták, énrám nem került sor, de este Szilvinek azért elmondtam, mire is gondoltam. 
Gyerekkoromban, este elalvás előtt Édesanyám (ő katolikus volt) mindig odajött, és egy keresztet rajzolt a homlokomra: „Jó éjszakát, Andráskám!” Ez is egyfajta áldás volt, és most már tudom, hogy ezek voltak életem legszebb áldásai.
Ebéd után aztán kirándulni indultunk Hollókőre, Nógrád megyének ez a kis gyöngyszeme, amely szerepel az UNESCO világörökség listáján is, és ahol az ófaluban szinte minden ház műemlék. Forralt bort is ittunk, és a pici kis templomba is betértünk. Itt önjelölt idegenvezetőnk, egy idős asszony mesélt a faluról és templomukról, végül úgy köszönt el, hogy „ne hágyjuk e’ áz Istent, mer’ ákkó’ Ő is e’hágy münket”. Vegyes érzelmekkel vettünk búcsút, de aztán este vacsora után Szilvi ki is mondta, amit mindnyájan furcsállottunk (csak ezt ott a néninek nem akartuk megmondani), nevezetesen, hogy Isten nem hagy el minket semmilyen körülmények között sem.
A kirándulás után megtartottuk „kihelyezett” presbiteri ülésünket, amelynek fő témája a szokásos napirendi pontok mellett a testvérgyülekezeti kapcsolatok hogyantovábbja volt. Változnak az idők, és változnak a testvérgyülekezeti kapcsolatok is, nem feltétlenül pozitív irányban. Fontos volna azon testvérek felkutatása és bevonása, akik beszélnek németül vagy angolul, és van affinitásuk a német vagy akár a fi nn testvérekkel való kapcsolattartáshoz. Ez kezdetben lehetne egy sűrűbb levélváltás, ahol beszámolunk egymás gyülekezeteinek életéről, eseményeiről. A végcél pedig közös programok szervezése volna. Felül kell vizsgálnunk a magyarországi testvérgyülekezeti kapcsolatainkat is, és ha kell (és úgy tűnik, hogy kell), akkor változtatni vagy módosítani rajta.
Este, vacsora után részt vettünk még egy zsolozsma éneklésen, ahol a tanultak alapján már sokkal bátrabban énekeltünk együtt a szerzetes testvérekkel.
Ezt követően Lóránd testvér (Portik Lukács Lóránd ferences szerzetes) tartott előadást a ferences rendről, a szécsényi kolostorról és templomegyüttesről, valamint saját magáról. A karizmatikus fiatalembert 2015-ben szentelték pappá, és ezt követően Szécsénybe helyezték, ahol jelenleg házfőnök.
A ferences rend egy római katolikus szerzetesrend, amelyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben. Neve latinul: O.F.M. Ordo Fratrum Minorum (Kisebb testvérek rendje). Mottójuk: Pax et bonum (Béke és jóság).
A rendnek Magyarországon jelenleg 14 kolostora van, és összesen mintegy 110 rendtagot számlálnak.
A szécsényi kolostor és templom építésére XXII. János pápa 1332. évi engedélye alapján, Szécsényi Tamás, erdélyi vajda adományaként került sor. A templomot 1334-ben szentelték fel. Mai formáját az évszázadok alatt végrehajtott bővítések során nyerte el. A templomhoz kapcsolódik a négy épületszárnyból álló, belsőudvaros, emeletes kolostorépület, amelynek földszintjén beüvegezett árkádsor húzódik. Helyiségei keresztboltozatosak. Figyelemre méltó helyiségei a refektórium és a káptalanterem.
Kérdésünkre Lóránd testvér a kordán lévő három csomó jelentését is elmagyarázta. A korda (övként használatos fehér kötél) lelógó szárán lévő három csomó a szerzetesek hármas fogadalmát jelképezi: szegénység, tisztaság, engedelmesség.
Lóránd testvértől elköszönve ismét egy kedves esti együttlétre került sor, ahol Szilviék gondoskodtak a harapnivalóról és az innivalóról.
Nagy sikere volt az IMAGINE nevű társasjátéknak, amely ellenállhatatlanul vonzotta a játékosokat (10-12-en is játszottunk egyszerre), akik egymásra licitálva próbálták kitalálni a kirakosgatott képek alapján a szóban forgó feladványt.
Másnap, vasárnap reggeli után Keczkó Pali elköszönt a társaságtól: Hegyvidékre szólította az istentiszteleti szolgálat. Minekünk, akik maradtunk, ritka és egyedülálló élményben volt részünk, mert a kolostor patinás, gótikus káptalantermében tarthattuk meg az istentiszteletünket, amelyen Keczkó Szilvia hirdette Isten igéjét.
Istentisztelet után már a búcsú percei következtek, arra vonatkozó fogadkozásokkal, hogy jövőre is itt tartjuk majd ezt az alkalmat.
Köszönettel tartozunk Keczkó Palinak, Keczkó Szilvinek és Ecsedi Zsuzsának a szervezésért és a gazdagon összeállított programért. De köszönet illeti a presbitereket is, hogy szinte teljes létszámban részt vettek ezen a töltekezésre kiválóan alkalmas helyszínen megtartott, valóban „csendes” presbiteri hétvégén.
Osztoics András Kalevó