Múltunk

A Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet története

 Előzmények 

Budán a XIX. században egyetlen evangélikus gyülekezet volt, amelyet Mária Dorottya evangélikus hitű főhercegnő, József nádor felesége alapított 1819-ben. Az istentiszteleteket először a főhercegnő várbeli otthonában tartották, majd 1847-től a Dísz téren felépült első budai evangélikus templomban. Ezt a templomot 1895-ben lebontották, és helyette a Bécsi kapu téren épült fel a Budai ágostai hitvallású Evangélikus Egyház új temploma. A budai evangélikusok számának növekedésével a 20. század elején megalakult az önálló Óbudai és Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet, amelyeknek felépült a temploma is.

I. rész: 1935 - 1989 

A budai hegyvidéken lakó evangélikus hívek, akiknek a száma 1935-ben 3750 volt, önálló gyülekezet alapítását vették tervbe. 1935 márciusában megalakult a Krisztinavárosi Evangélikus Templomépítő Egyesület, amely templomot kívánt építeni a XII. kerületi hívek számára. Az első istentiszteleti helyiségben, a Németvölgyi úti elemi iskolában 1936. április 14-én Glatz József vallástanár igehirdetésével kezdődött el a gyülekezet élete. Az istentiszteletek kántora Rezessy László főiskolai énektanár volt, aki még ebben az évben megalapította a gyülekezet énekkarát. Az istentiszteleti helyiség hamarosan kicsinek bizonyult. Vasárnap és ünnepnap délelőttökre sikerült megszerezni a XII. ker. Böszörményi út 20-22. sz. barakk polgári leányiskola tornatermét, ahol az első istentiszteletet 1937. október 31-én tartották. A hívek kezdeményezésére a Budai Evangélikus Egyházközségen belül Budahegyvidéki Lelkészi Kör alakult, amelynek első lelkészéül Danhauser László vallástanárt választották. Beiktatása 1943. január 10-én volt. A Lelkészi Kör első segédlelkésze Ferenczy Zoltán volt, aki ma nyugdíjasként él otthonában. 1943 októberében a Böszörményi út 5/a. sz. társasház egyik lakásában lelkészi hivatalt alakítottak ki. Hét évi utánjárás után a Lelkészi Kör megkapott egy közeli telket templomépítési célra. A háború miatt azonban az építkezés nem kezdődött el. A katonaság 1944 októberében lefoglalta a polgári leányiskolát, ezért az istentiszteleteket 1944. december 26-ig a Böszörményi út 28. sz. református imateremben tartották.

Budapest ostroma alatt nagyon sokan vesztették életüket. A Budai Egyházközség lelkészei közül négyen meghaltak. A budahegyvidéki hívek lélekszáma 2000 alá csökkent. A leányiskola leégett, ezért az ostrom miatti kéthónapos kényszerszünet után 1945. február 25-től 1 évig továbbra is a Budahegyvidéki Református Gyülekezet adott helyet a Lelkész Kör evangélikus istentiszteleteinek.

1946. február 17-től kezdve az istentiszteletek a Kiss János altábornagy u. 43. sz. lakóháznak az Egyházközség számára bérbeadott földszinti éttermében voltak. Az alkalmakat sokan látogatták, így a 100 személyes helyiség kicsinek bizonyult. 1947 szeptemberében a gyülekezet hozzájutott a Honvéd Helyőrségi Kórház Böszörményi úti romos protestáns kápolnájához, amelyet 10 éves használat reményében felújított. Erősödött az egyházak üldözése. 1948 szeptemberében elkezdődött D. Ordass Lajos koncepciós pere. A gyülekezet írásban nyilvánította ki, hogy Ordass Lajost tekinti elöljárójának. A Honvédelmi Minisztérium - szerződését megszegve - 1949. július 4-én felmondta a helyőrségi bérleményt, amelyben október 31-én volt az utolsó evangélikus istentisztelet. Vissza kellett költözni a Kiss János altábornagy utcai szűk terembe. Időlegesen a FÉBÉ Diakonissza Egyesület XII. ker. Márvány u. 23. sz. házának egyik lakásában is voltak istentiszteletek és egyéb gyülekezeti alkalmak.

Templomépítés elkezdéséhez ekkor nem állt rendelkezésre elég pénzösszeg, ezért a Lelkészi Kör 1949. november 20-án megvette a több célra is hasznosítható XII. ker. Tartsay Vilmos u. 11. sz. villát, amelyik ettől kezdve 50 éven keresztül volt a gyülekezet otthona. Itt voltak az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb gyülekezeti alkalmak, ebben volt a lelkészlakás és az egyházfi lakása is. Az épületben kialakított 220 személyes kápolnát 1951. szeptember 2-án szentelték fel. Az átalakítási munkák tervezője Bretz Gyula építészmérnök presbiter volt.

A lelki ébredésnek köszönhetően a lelkészek és nemlelkészi segítőik hetente 7 istentiszteletet, 11 vasárnapi iskolás csoportot és 12 bibliaórát tartottak. A pártállami hatóságok 1951 nyarára a hittantanítást az iskolákban lehetetlenné tették, így Glatz József és Ruttkay Elemér vallástanárok segédlelkészként a Budahegyvidéki Lelkészi Kör szolgálatába léptek. Számos hívünket kitelepítették. Danhauser László lelkész gyűjtést rendezett a kitelepített hívek számára, és turistaként, titokban, személyesen látogatta meg a vidékre telepített, nehéz sorsú híveket.

A Lelkészi Kör az 1953. január 11-i közgyűlésen nyerte el teljes önállóságát, így ténylegesen ekkor alakult meg a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség. Megválasztották a tisztikart és a presbitereket. A gyülekezet első felügyelője dr. Kardos Ernő kémikus, későbbi Széchenyi-díjas tudós volt. Ruttkay Elemért a gyülekezet közgyűlése 1955. október 2-án másodlelkésznek választotta, aki 1981-ben történt nyugdíjba meneteléig szolgált lelkészként a gyülekezetben. 1953. január 25-től a Budahegyvidéki Gyülekezethez tartozott Pesthidegkút és Budakeszi evangélikussága is, 1953 decemberétől pedig Nagykovácsiban és a Szabadság-hegyen is voltak istentiszteleteink. Felépült a pesthidegkúti templom, ami ezekben a nehéz időkben valóságos csodának számított. Felszentelése 1955. március 15-én volt.

Ordass Lajos püspököt 1948-ban félreállították és bebörtönözték. Az államhatalom által a helyére állított Dezséry László nem nézte jó szemmel Budahegyvidék élő, tevékeny gyülekezetét, ezért(!) felelősségre vonta és megfenyegette Danhauser Lászlót. Megtiltotta vendég igehirdetők szolgálatát, és a gyülekezet ellen egyéb súlyos szankciókat is hozott a hitélet visszafogására. 

1956. október 8-án rehabilitálták Ordass Lajost. A püspök a félreállítása óta eltelt 8 év hallgatási időből másfél évig volt börtönben, majd 1950-ben történt kiszabadulása után gyülekezetünk híveként részt vett istentiszteleteinken. 1956. október 14-én itt lépett újból szószékre. Ettől kezdve tarthattunk újra evangélizációkat, hívhattunk vendég-igehirdetőket. 1957 elején Danhauser Lászlót a Budai Egyházmegye gyülekezetei esperessé választották. A gyülekezet 1958-ban templomépítési célra megvette a XII. ker. Királyhágó u. 16. sz. telket, amelyre azonban nem kapott építési engedélyt.

Állami utasításra 1958-ban Túróczy Zoltán püspököt, 1959-ben Ordass Lajost ismét eltávolították püspöki hivatalukból, Danhauser Lászlót pedig esperesi tisztségéből. Az államot kiszolgáló új egyházi vezetőség betiltotta a fóti és gyenesdiási konferenciákat, ezért a gyülekezet ifjúsága a Bakonyban, a Kabhegyen szervezett táborozást. Az Állami Egyházügyi Hivatal a bakonyi konferencia megtartásának az ürügyén Danhauser Lászlótól és a vendégigehirdető Csepregi Bélától megvonta a fizetésüket és Vető Lajos püspök a sokgyermekes Csepregi Béla családi pótlékát is, amiket csak hónapok múlva kaptak meg újból (nem visszamenőlegesen). Danhauser Lászlót (és ugyanebben az időben több fővárosi lelkészt) Budapesten betöltött lelkészi állásáról 1958. október 23-án minden indokolás nélkül lemondatták, majd Vető püspök 1959 márciusában Bakony-csernyére helyezte őt. 1959 áprilisában az eltávolított lelkész helyére Várady Lajos budavári esperes lépett, s adminisztrátorként átvette a Budahegyvidéki Egyházközség vezetését, aki a gyülekezet egységes akarata ellenére nem engedte meg Ruttkay Elemér gyülekezeti lelkésszé történő megválasztását. A gyülekezet lelkésze 1959 novemberétől 1963 februárjáig a Káldy Zoltán püspök által idehelyezett Zoltai Gyula volt.

Az állami hatóságoknak, a velük fenntartás nélkül együttműködő püspököknek, esperesnek és az új lelkésznek a gyülekezettel szemben tett sorozatos intézkedései, a lelkész személye és a lelkészlakás egészen 1982-ig tartó rendezetlen ügye miatt a gyülekezetet nagyon sokan elhagyták. 1960-ban dr. Kardos Ernőt, a gyülekezet felügyelőjét, 1961-ben Pollner Jenő másodfelügyelőt és a tisztikart lemondatták, az elmaradó adományok következtében pedig az egyházközség anyagi helyzete is drasztikus mértékben megromlott. A gyülekezet - működése fenntartása érdekében - 1961-ben kénytelen volt eladni az értékes Királyhágó utcai telket. A gyülekezetnek ettől kezdve több mint 3 éven át nem volt felügyelője és tisztikara.

1963. október 20-án a gyülekezet Csengődy Lászlót választotta lelkészévé, aki 1985-ben történt nyugdíjba meneteléig állt az egyházközség szolgálatában. 1964. április 12-től id. Széchey Béla lett a felügyelő. 1965 és 1997 között Takács József lelkész mérnöki foglalkozása mellett kisegítő lelkészi szolgálatokat végzett a gyülekezetben. Az 1971-ben elhunyt id. Széchey Béla helyébe Bretz Gyula lépett, aki 1983-ban bekövetkezett haláláig töltötte be a felügyelői tiszséget. 1984. január 8. óta dr. Müller Miklós jelenleg is a gyülekezet felügyelője, és dr. Csonka Géza az egyik másodfelügyelője. 1981. szeptember 1-én Kőszeghy Tamás második lelkészként kezdte el szolgálatát a gyülekezetben, majd 1985. január 25-én ő lett az igazgató lelkész. Az Egyház nevében dr. Nagy Gyula püspök 1989. február 5-én rehabilitálta Danhauser Lászlót, aki 1990 októberében elhunyt. Lelkészeink közül rajta kívül már sem Ruttkay Elemér, sem Glatz József, Kádár Gyula, Szelényi Zoltán, Sztehló Gábor, ifj. dr. Széchey Béláné Károlyi Erzsébet, Csonka Albert, Zoltai Gyula és Csengődy László sincsenek az élők sorában.

II. rész: 1989 - 2005

1989-ben testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítettünk egy bajor, 1990-ben pedig egy finn evangélikus gyülekezettel. A Schrobenhauseni és Tuusulai, valamint 2003-tól a Dunakeszi Evangélikus Gyülekezettel létrejött testvérgyülekezeti kapcsolataink ma is működő, élő szövetségek, kölcsönös látogatásokkal, egymást hitben is erősítve.

A gyülekezeti munkát számos önkéntes munkatárs és több munkabizottság segíti. 1992 óta a következő munkabizottságok dolgoznak: belmissziói, pénzügyi-gazdasági, számvizsgáló, műszaki, külkapcsolatokért felelős, ifjúsági, jogi, rendezvényszervezői, zenei és templomépítési (ez utóbbi 1993-tól a templomépítés befejezéséig működött). A munkabizottságokon belül megalakultak a hitoktatói, diakóniai, tájékoztató (PR) és a Keresztény Értelmiségi Fórumot szervező munkacsoportok is.

1993-ban lehetőség adódott a fél évszázad óta várt templom felépítésére! 1994-ben a gyülekezet állami kárpótlásként templomépítési ingatlanhoz jutott a XII. kerületi Kék Golyó utcában. A telekkönyvileg rendezetlen 15/d és 17. sz. telken hatlakásos, háborús sérülésekkel tarkított, rossz állagú, önkormányzati kezelésű lakóház, 22 elhanyagolt képű, rendezetlen tulajdonú garázs és egy barakk raktárépület állt. Az Országos Egyház, a FÉBÉ Diakonissza Egyesület, az Északi Egyházkerület, a Budai Egyházmegye, a XII. kerületi Önkormányzat és gyülekezetünk összefogásával, éveken át kitartó munkával sikerült a házban lakóknak más helyen lakást biztosítani, a barakképületet és a garázsokat lebontatni, a telket és a telekkönyvi kérdéseket rendezni, és a templomépítés útjában álló jogi akadályokat elhárítani.

Megalakult a gyülekezet templomépítési bizottsága Jalsoviczky Béla gépészmérnök, másodfelügyelő vezetésével, aki dr. Müller Miklós építőmérnök műegyetemi tanár felügyelővel, a gyülekezet egymást követő két lelkészével és nagyszámú, segítőkész tagjával együtt nyolcévi áldozatos, időt és energiát nem kímélő szellemi és fizikai munkával építtette fel a gyülekezet templomát és újíttatta fel a telken álló épületet. Létrejött a Budahegyvidéki Templomépítési Alapítvány, amely az építkezés pénzeszközeit kezelte, annak befejezése óta pedig ifjúsági és kulturális célokat szolgál.

A templomépítés előkészületei alatt 1997. június 28-án iktatta be Bálint László, a Budai Egyházmegye - sajnos, azóta elhunyt - esperese a nyugdíjba ment Kőszeghy Tamás utódjaként Bácskai Károly lelkészt. D. Szebik Imre püspök ezzel egyidejűleg a gyülekezetbe helyezte Vári Krisztina segédlelkészt, az új lelkész feleségét. A gyülekezet megköszönte Kőszeghy Tamás és Takács József lelkészek és Kőszeghy Tamásné Réthy Mária tanárnő, levelező teológiát végzett munkatárs több évtizedes, hűséges munkáját.

A templomegyüttes tervezője Benczúr László építészmérnök, az Északi Egyházkerület felügyelője, a Benczúr és Partner Építész Kft. vezető építésze volt. Benczúr László és munkatársai több tanulmány- és vázlattervet, engedélyezési tervet és kiviteli tervet készítettek el, a beépíthető alapterületen a lehető legjobb funkcionáls megoldással, esztétikailag igen szép külső és belső megjelenítéssel, a 21. századnak megfelelő épületgépészeti, elektromos és elektronikus berendezésekkel, akadálymentes közlekedés biztosításával. A pályázaton kiválasztott generálkivitelező a Confector Mérnök Iroda volt, amelyet Holman Attila vezet. (A templom és a kapcsolódó épületegyüttes 2002-ben elnyerte a középület kategóriában az építőipar nívódíját, majd 2004-ben a mozgáskorlátozottak akadálymentes közlekedéséért kiírt országos pályázat díját.)

A templom alapkövét D. Szebik Imre püspök tette le 1998. november 21-én. A kiviteli munkák a kiviteli szerződés megkötésével 1999. december 16-án kezdődtek el, és kevesebb, mint másfél év alatt fejeződtek be. Ez alatt felépült a templom a gyülekezeti termekkel, irodákkal és kiszolgáló helyiségekkel, a templomtorony a gyülekezet régi harangjával, felújítottuk a műemlék jellegű lakóépületet és elkészült a templom körüli, parkosított udvar parkolóhelyekkel együtt.

A templomépítés évei alatt zavartalanul folyt a gyülekezeti élet. A gyülekezet a Tartsay Vilmos utcai épületet a templomépítés anyagi feltételeinek a biztosítása érdekében 2000-ben eladta; itt 2000. augusztus 20-án volt az utolsó három istentisztelet.

2000. augusztus 27-én volt az első istentisztelet az épülő templom alagsori helyiségében. A templomépítés alatt a még jobban összekovácsolódott gyülekezet a hideg téli hónapokban is megtöltötte ezt a félig kész istentiszteleti helyiséget, amelyik a templom felépülése után az egyik gyülekezeti terem lett. A lelkész házaspár és az egyházfi családjával együtt szeptemberben költözött át a Tartsay Vilmos utcából a felújítás alatt lévő Kék Golyó utcai ház lakásaiba.

A templomszentelés felejthetetlen ünnepe 2001. április 7-én volt, amelyen az Egyház vezetői, lelkészei, a gyülekezet tagjai és sok száz evangélikus és más vallású keresztény testvér a finn és bajor evangélikus testvérgyülekezetek küldöttségével, a parlament és a kerületi Önkormányzat képviselőivel együtt örömmel adott hálát Istennek a csodáért, a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet templomáért.

A gyülekezet a templom felépítése után 1 évvel, 2002-ben orgonával gazdagodott. A kétmanuálos, pedálműves, 17 regiszteres, 1053 fém- és fasípos, francia barokk hangzású orgonát Gálos Miklós tervei alapján a Pécsi Orgonakészítő Manufaktúra építette. Felavatása 2002. május 26-án, Szentháromság ünnepén volt. A szakma által is elismerten szép hangú orgonán az istentiszteleteken kívül rendszeresen adnak hangversenyeket neves művészek. 2003 márciusa óta a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében is évente több hangversenyt hallhatunk templomunkban.

A gyülekezet 2003-ban ünnepelte meg két jubileumát: 60 évvel ezelőtt 1943. január 10-én iktatták be Danhauser Lászlót, első lelkészét az akkor alakult Lelkészi Körbe, 1953. január 11-én pedig 50 éve mondta ki teljes önállóságát, és alakult meg a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség. A jubileumokról január 12-én vasárnapi istentiszteleten emlékezett meg a gyülekezet lelkésze és jegyzője, április 12-én és 13-án pedig jubileumi napon és istentiszteleten adtunk hálát Isten megtartó kegyelméért.

A gyülekezet hívei és vendégei 2005-ben is örömmel keresik fel hétről hétre a budahegyvidéki új templomot és gyülekezeti termeit, ahol az istentiszteletek mellett részt vehetnek az egyéb alkalmakon is, bibliaórákon, énekkarban, liturgikus kórusban, csendesnapokon, zenés áhítatokon, hangversenyeken, a Keresztény Értelmiségi Fórum összejövetelein, irodalmi esteken, testvérgyülekezeti találkozókon, lelki beszélgetéseken, a fiatalabbak konfirmációi előkészítőkön, szüleikkel együtt családi istentiszteleteken, hittanórákon, vasárnapi gyermekbibliakörön vagy a baba-mama klub összejövetelein; híveink itt ünnepelhetik meg életük jeles alkalmait, a konfirmációt, az esküvőt, a keresztelőket, később a házassági évfordulóikat, templomunkban elbúcsúzhatnak elhunyt szeretteiktől vagy megemlékezhetnek róluk.

Gyülekezetünk alkalmaira minden evangélikus és nem evangélikus testvérünket szeretettel várjuk! Azokat pedig, akik bármilyen módon be akarnak kapcsolódni a gyülekezet életébe, másokat is segítő, sokféle szolgálatainak valamelyikébe, és hozzá kívánnak járulni egyházközségünk fenntartásához, örömmel várják a gyülekezet lelkészei, hívei és munkabizottságai.

Napi ige

Mert nem vet el örökre az Úr. Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. (JSir 3,31-32)

A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az õ örök dicsõségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerõsíteni és megalapozni. (1Pt 5,10)